Lévai György a NÉP elnökének oldala

MNG: Öntsünk tiszta vizet a pohárba
Írta: hétfő 13 december 2010 - 14:12:43 |

{FBLIKENEWS}
A Magyar Nemzeti Gárda Hunhír.infóhoz eljuttatott közleménye.

magyargarda_bakancsok.jpg

"Öntsünk tiszta vizet a pohárba!
Harcos társaink, támogatónk, barátaink és ellenségeink.
A napokban mi is hírt kaptunk az Új Magyar Gárda Mozgalom újjászervezéséről.
Szellemiségünkhöz híven most sem szeretnénk a nagy nyilvánosság előtt intézni belső ügyeinket, de a kialakuló képzavar miatt feltétlen szükséges, hogy e kérdésben tiszta vizet öntsünk a pohárba.
A Magyar Nemzeti Gárda és az Új Magyar Gárda Mozgalom nem egy szervezet, nem azonos tagsággal és elöljárókkal, hanem két különálló közösség.
Jóllehet, mi nem kételkedünk az Új Magyar Gárda tagjainak hazaszeretetében, de nyomatékoson kérjük őket, hogy a jövőben saját tagságukat ne a mi tagságunkból toborozzák.
Megnyugtatásul és a tévhitek, hamis hírek megszüntetése érdekében tudatjuk, hogy a Magyar Nemzeti Gárda erős és egységes, vezetőink felé bizalmunk töretlen, nem történt személyi és strukturális változás.
Mi energiáinkat továbbra is a Szent Korona szolgálatának szenteljük ezáltal a magyarság érdekeit és hazánkat képviselve!
Si duo idem faciunt, saepe non est idem.
MNG Sajtószolgálat"


Pőszét kizárta Vona
Írta: hétfő 13 december 2010 - 14:04:31 |

{FBLIKENEWS}
posze250.jpgA Jobbik országos elnöksége múlt csütörtöki, december 9-i ülésén - élve a frakció alakuló ülésén képviselői esküvel szentesített jogával - egyhangúlag Pősze Lajos országgyűlési képviselői tisztségéből való visszahívásáról döntött. Az érintettet csak a mai frakcióülésen tájékoztatták.

Mivel Pősze Lajos a mandátumát nem volt hajlandó visszaadni, ezért a mai napon a párt országgyűlési képviselőcsoportja kizárta tagjai sorából, a frakción keresztül betöltött minden tisztségéből visszahívta - áll a párt elnöke, Vona Gábor jegyezte közleményben.

Forrás:Hunhír.info


Megválasztották az új Gárda-kapitányt
Írta: hétfő 13 december 2010 - 13:58:24 |

{FBLIKENEWS}
gardahatak.jpg

Az Új Magyar Gárda Mozgalom megyei kapitányai és megyei szervezői szombaton megválasztották a mozgalom országos főkapitányát, Juhász Tamást. A megbeszélésen 14 megye képviseltette magát.

Az értekezleten részt vett Vona Gábor, valamint Murányi Levente, a Magyar Gárda Mozgalom megálmodója és alapítója. A főkapitány a megyei kapitányokkal egyeztetve, a szervezeti és strukturális szabályzókat a napokban adja ki a szervezet részére.
Az Új Magyar Gárda Mozgalom vezetői közölték: nem kíván szervezetük csatlakozni a Gárda Szövetség néven létrejött formációhoz.

"Nem kívánunk nyilatkozatháborúba bocsátkozni, ezért közleményünk kiadása után, nem reagálunk érdemben a viszontválaszokra. Döntésünk oka, egyszerű. Nem tudunk olyan csoportokkal együtt dolgozni, akik az elmúlt időszakban árulónak, pártkatonáknak titulálták Mozgalmunk tagjait. Sajnos olyan szervezet is van a szövetségben, amely minket kizárt a soraiból. Nem a sértődöttség, hanem a racionalitás vezetett bennünket erre a döntésre. Nem tudunk a harcban bizalommal lenni olyanok iránt, akik már egyszer elárultak bennünket. A Szövetség munkájához kívánunk sok erőt, kitartást és egyetértést. Munkájukat kísérje alázat és megbecsülés" - fogalmaznak közleményükben.



Exkluzív interjú Toroczkai Lászlóval
Írta: szombat 11 december 2010 - 15:35:22 |

{FBLIKENEWS}
A HVIM megalapítójaA Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) idén ugyanúgy tíz éves lesz, mint az általa életrehívott Magyar Sziget. Ezzel bátran állíthatjuk, hogy az egyik legrégebbi szervezet jelenleg a nemzeti oldalon.
A Vármegyének oroszlánrésze volt a mostani ellenállás kifejlődésében és eredményeinek elérésében. Ha nincs ez a szervezési munka, az az intézményháló, aminek nagyrészét a HVIM hozta létre, vagy adta a mintát, akkor nincs mire ráépíteni a politikai szárnyat megtestesítő Jobbikot. Számtalan zenekar, előadó köszönheti pályafutását a Vármegyének, hiszen a kezdetekben a szinte csak a mozgalom által létrehozott koncertek, előadások, fesztiválok voltak látogathatóak.

Toroczkai Lászlót kérdeztük az általa létrehozott, az idén jubiláló mozgalomról.

-Szent Korona Rádió: Miben rejlik a HVIM titka, hogy tíz év alatt nem bomlott fel, sőt, egyre inkább fejlődik?

-Toroczkai László.: Az egyik ok, hogy sohasem hittem az egyenlőségben, ahogy a mai értelemben vett demokráciát sem tartom működőképesnek. A természetes kiválasztódásban hiszek, ezért a mozgalomban tíz éve szüntelenül keresem azokat az embereket, akik egy szervezet motorja és vezetői lehetnek, ahogy rendületlenül keresem a fiatalok között a saját utódomat is. Nem szeretnék abba a hibába esni, amibe a pártelnökök szoktak (lásd Csurkát), hogy halálukig ragaszkodnak az elnöki titulusukhoz. Ugyanakkor tény, hogy egyre nehezebb alkalmas fiatalokat találni, ennek egyrészt demográfiai okai vannak, másrészt az ifjúság többsége nem tudja kivonni magát a liberalizmus káros hatásai alól. Emiatt én magam és az általam vezetett mozgalom is folyamatosan a minőség és nem a mennyiség irányába igyekszik. Ebből a szempontból elégedett vagyok, mert sok ezer ifjú ment át tíz év alatt a rostánkon, de akik fennakadtak, ők ma a legkiválóbb hazafiak közé tartoznak. Harcosokat nevelünk, de nem elég, ha valaki fizikailag kész a háborúra, szellemileg is el kell érni a fejlődést. Tudomásul kell venni, hogy rajtunk áll vagy bukik a haza és a nemzet sorsa. Azért sem tudott a HVIM más szervezetek sorsára jutni, s eltűnni a süllyesztőben, mert folyamatosan képesek voltunk alkalmazkodni, és ami a legfontosabb; egy valódi jobboldali szervezet arról ismerszik fel, hogy mindig képes fejlődni, formálódni. Így volt ez a Vármegyével is, hiszen kezdetben gyakorlatilag egyedül voltam. A saját lelkesedésem volt a mozgatórugó, de én magam is fiatal és kiforratlan voltam. Elég volt jelszónak a Petőfitől kölcsönzött „Lelkünk Istene a szabadság”! Később komoly szervezetté alakultunk és az én gyermeki lelkesedésem is komolyabb stratégiává lett. Lehet, hogy ez néhány olvasónak furcsán fog hangzani, de a saját fejlődésemet azon vettem észre, hogy az alapításkor a XIX. században, esetleg a Horthy-rendszerben szerettem volna élni, ma meg már a több ezer évvel ezelőtti világban, mondjuk a Hun Birodalomban. Jelenleg már önjáró a mozgalom, én csak a HVIM pulzusán tartom a kezemet. A vármegyéseknek többnyire kiforrott világképük van, és a rengeteg támadás, harc, verekedések, a bebörtönzések, meghurcoltatások és az árulások megedzettek minket. Ehhez idomult a hat évvel ezelőtt megváltoztatott jelszavunk is, amelyet a vezetők gyűrűbe vésettek, s amit azóta is viselünk: Hit, hűség, bátorság! Elsők között vezettük be a mozgalmunkban a Szent Korona előtt tett esküt is.

-SZKR: Hogyan gondolsz vissza erre a tíz évre? Volt olyan, amit esetlegesen megbántál?

-T.L.: Soha semmit nem bánok meg, még a magánéletemben sem, nemhogy a nemzet szolgálatában. Születésemtől fogva hiszek ugyanis abban, hogy a Mindenható irányítja tetteinket. Ha hibázunk és letérünk a kijelölt útról, képletesen fejbe kólint minket, és visszatérünk a helyes ösvényre. Bár, a saját harcomat nem a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom megalakításával kezdtem, ez a mozgalom eggyé vált az életemmel. Nagyon fontos számomra az az út, amit még a kilencvenes években megtettem, sokat tanultam Csurka Istvántól, amikor mellette dolgoztam, és sokat tapasztaltam az azóta a szülőhazájában hősi halált halt Rózsa-Flores Eduardo mellett is.Kevesen vannak, akik nem felejtik el az egykori tanítómestereket, én is közéjük szeretnék tartozni. Fordulópont volt az életemben az 1999-es év, a három koszovói utam és a NATO-bombázás átélése a szeretett Délvidékemen. Nehezen törődtem bele abba, hogy végül nem gerillahadsereget kell alapítanom, hanem egy addig soha nem létezett, a trianoni határokat figyelembe nem vevő kárpát-medencei mozgalmat. Rá kellett jönnöm, hogy most erre van a legnagyobb szüksége a rendkívül lepusztult állapotba került, szétszakított nemzetünknek.

-SZKR: Hogyan ünneplitek meg a mozgalom tíz éves évfordulóját?

-T.L.: Még nem tudom, nem volt időnk ezen töprengeni, de mindenképpen nagy ünneplést szeretnék tartani, mert a magyar nemzeti oldalra mindig ráfér egy kis öröm, a siker ünneplése. Nem csak kudarcaink vannak ugyanis, annak ellenére, hogy hihetetlen túlerővel állunk szemben. A mi mozgalmunkat bevallottan négy állam titkosszolgálata akarja immáron egy évtizede megsemmisíteni. Nem sikerült nekik, sőt egyre erősebbek vagyunk. Van tehát mit ünnepelnünk a tizedik évfordulón.

-SZKR: Mit gondolsz azokról a más szervezetekben "befutott" emberekről, akik büszkén írják az önéletrajzukban, hogy egykoron vármegyések voltak?

-T.L.: Én is szeretnék büszke lenni arra, hogy egykor vármegyések voltak, de sajnos ők tesznek arról, hogy ne lehessek az. Felfoghatatlan számomra, hogy azok az emberek, akik ebből a mozgalomból indultak, szereztek tapasztalatokat és kapcsolatokat, később miért gyűlölködnek a HVIM és a személyem ellen. Én az előbb említettem, hogy mennyit tanultam Csurka Istvántól, pedig később a MIÉP elnöke hatalmas hibákat követett el és szétváltak az útjaink, mégsem mocskolom, támadom utólag. Neki köszönhetem például azt is, hogy a MIÉP ifjúsági tagozatában megismerhettem azokat a fiatalokat, akik később a Jobbikot alapították meg, de számos olyan harcost is, akikkel tizenöt éve együtt küzdünk. A mozgalmunk jelszavában lévő „hűség”szó azt is jelenti, hogy nem fordítok hátat annak a bajtársi közösségnek, amihez tartozom.

-SZKR:A mozgalom irányvonala hogyan fog alakulni az elkövetkezendő időkben? Politikai, vagy az utcai ellenállás vonalat erősítitek jobban?

-T.L.: Én mindig is a túlélésre játszottam. Talán tizenévesen szívesen lettem volna mártír, de ma már inkább győzni szeretnék, mert látom, hogy az utolsó nemzedék vagyunk. Ha most nem érünk el eredményeket, akkor a gyermekeink már nem is fognak tudni arról, hogy milyen dicső nemzet volt egykor a magyar. A vármegyés fiatalokra pedig szeretnék úgy vigyázni, mint a szemem fényére, ugyanakkor ez nem könnyű feladat, hiszen harc nélkül semmit sem érünk el. Én a „húzd meg, ereszd meg” taktikájának a híve vagyok. Jó példa erre, hogy 2006-ban a tévéostrommal tudtuk mobilizálni a társadalmat, nem pedig a választásokkal, ahol a MIÉP és a Jobbik együtt is alig több mint 2 százalékot tudott csak elérni, esélyük sem volt bekerülni a parlamentbe. Az idei esztendő arról szól, hogy kiderüljön: vajon az a lendület, amely az utcákról és a háttérépítkezésekből indult, s amely a parlamentbe röpítette a radikálisokat, mire lesz elég az Országgyűlésben és az önkormányzatokban. Ha nem változik semmi, sőt az elnyomás fokozódik, akkor ismét csak a harc jöhet.

-SZKR: Kis aktuálpolitikai kérdés: mit gondolsz Pősze Lajosról és a hozzá hasonlókról, akik nyilatkozataikban elhatárolódtak Budaházytól, a Gárdától és az egész radikális szárnytól?

-T.L.: Ezt súlyos árulásnak minősítem. Lehet nem egyetérteni Budaházy Gyuri bajtársammal, de amíg börtönben van, addig árulás ellene fordulni. Pősze kijelentése egyben a gárdisták és a radikálisok cserbenhagyása is. Tipikus esete az általam mélyen megvetett karrierpolitikusnak, aki felmászott a mi hátunkon, aztán a kényelmes bársonyszékben már nincs szüksége a szalonokban kellemetlenné váló harcosokra.

Az ilyen politikusokat a mi oldalunkon tűzzel-vassal irtani kell! Már most látható, hogy egyre jobban feszül egy ellentét az úgynevezett szakpolitikusok (ezt a szót sem szeretem egyébként) és a szabadságharcosok között, bár én inkább a megalkuvók és a bátrak ellentétének nevezném ezt a helyzetet. Ugyanakkor számomra öröm és bizakodásra ad okot, hogy a Pősze-kijelentés után közvetlenül tárgyaltam Vona Gáborral, aki teljes mértékben megnyugtatott. Benne töretlenül bízom, évek óta mindig állta a szavát. Jellemző, hogy a megbeszéléseinkről sohasem készítettünk írást, az egymásnak adott szavunkat sohasem szegtük meg.

-SZKR:A választások óta eltelt egy kis idő, és nyilván már jobban tudjuk értékelni az akkor elért eredményeket. Szerinted jó eredményt ért el a Jobbik, vagy alulszerepelt?

-T.L.: Csak azok fogják fel kudarcként a Jobbik 17 százalékát, akik pusztán az utóbbi években kapcsolódtak be ebbe az építkezésbe. Mi, akik már a kilencvenes években itt dolgoztunk, emlékszünk még arra, hogy mennyi pezsgőt ittunk, amikor a MIÉP 5,5 százalékkal be tudott kerülni a parlamentbe. A Jobbik az utolsó ciklusban megtizenhétszerezte az erejét, hiszen 2006-ban reálisan még 1 százalékon állt a párt. A 17 százalék tehát óriási siker, amit a nemzeti oldal együtt ért el. A Jobbik azért tudta learatni az utcai küzdelem babérjait, mert a 2006 őszén felállt új pártvezetés nem szakadt el az utcán küzdőktől. A mi tragédiánk a Fidesz kétharmada lett, ugyanis így teljes diktatúrát vezethet be, s látjuk ugyan, hogy a Jobbik és a radikálisok programjának lenyúlásával (most például a Fidesz a HVIM Remény Háza programját terjesztette sajátjaként az Országgyűlés elé) ez a kormány a nemzet számára hasznos dolgokat is tesz, de a kétharmad a radikálisok végét jelentheti. Orbán Viktor nem is titkoltan teljesen meg akarja semmisíteni a nemzeti radikálisokat, s ehhez jó partnere Pintér Sándor. Sajnos ismét bejöttek a számításaim, előre megjósoltam, amiben már részünk van. A Fidesz egyrészt kifogja a szelet a vitorlánkból a programjaink lenyúlásával, de közben kínosan ügyel rá, hogy a nemzetközi főnökeinek megfeleljen, ezért kilúgozza a terveinket. Másrészt pedig vasököllel sújt le minden radikális erőre, miközben azon is ügyködik, hogy felszalámizza a Jobbik-frakciót, amiben sajnos több, Pősze-féle potenciális kiszemeltük is akad. Nagyon észnél kell tehát lennünk. A Jobbikra mindazonáltal a legnagyobb veszélyt önmaga jelenti, hiszen pártként túl van demokratizálódva (ez nem az ő, hanem a rendszer hibája), s kínosan vigyázni kell arra, hogy a megalkuvó karrierpolitikusok ne tudjanak fölülkerekedni azokon, akik nem pusztán újabb pozíciókra, hanem a történelem alakítására vágynak.

-SZKR: Milyen a Jobbik és a HVIM kapcsolata a választások óta?

- T.L.: A Jobbik vezetőivel továbbra is jó és úgy érzem, őszinte kapcsolatunk van. Ugyanakkor, most az önkormányzati választások felé közeledve egyre több megyéből keresnek meg vármegyések és panaszkodnak arra, hogy a helyi Jobbik-vezetők megszegik az ígéreteiket, miszerint korrekt módon, a két szervezet együtt indul a választásokon. Ennek fő oka, hogy a Fidesz megfelezte az önkormányzati képviselők számát és egy pártban mindig vannak pozícióhajhász emberek, akik foggal-körömmel szeretnének maguknak megkaparintani valamilyen képviselői állást. A vármegyések viszont a tűzvonalban edződtek az elmúlt években, s a mozgalmunkban megtanulták, hogy az adott szó szent, és nem fogom eltűrni, hogy átverjék őket. A jelek szerint egyébként a legtöbb helyen megoldódnak az ilyen súrlódások, s ennél számunkra – mint Kárpát-medencei mozgalom - fontosabbnak tartom, hogy a Jobbik úgynevezett határon túli politikáját olyan ember irányítja, mint Szávay István, akit tizenéves korom óta ismerek, s aki már akkor Árpádsávos zászlóval kerékpározott le hozzánk Szegedre. A frakcióban Zagyva Gyulával korrekt módon együttműködik, s kitűnően képviseli az elszakított területek ügyeit, részemről teljes a bizalom az irányába. A Jobbik-frakció tagjainak többségével egyébként elégedett vagyok. Igaz, hogy nem Jobbik-tagok, de maximálisan számíthatunk Morvai Krisztinára és Gaudi-Nagy Tamásra is, véleményem szerint egyébként az egész Jobbik-csoport legkiemelkedőbb alakja a hihetetlen munkabírással megáldott Gaudi-Nagy Tamás, akire minden magyar számíthat, többek között Budaházy Gyuri barátom is.

-SZKR: Volt egy levélváltásod Gyurival, amit sokan úgy értelmeztek, hogy ti összevesztetek, és a másik oldalról már sokan kárörvendeni kezdtek. Mi történt pontosan?

-T.L. Ki kell ábrándítsam az ellenségeinket, mert szó sincs semmiféle összeveszésről. Gyuri és közöttem olyan bajtársi kötelék van, amit a mai hétköznapokban elképzelni sem lehet. Mindössze egy nézetkülönbségről volt szó, illetve egy félreértésről. Ezeket magánúton tisztáztuk azóta. Gyuri a végsőkig számíthat rám, s ez az eset sem fordulhatott volna elő, ha szabadlábon van, vagy megengednék, hogy én is beszélhessek vele. Éppen azt szerettem mindig Gyuriban, hogy egyenes ember, ha valami nem tetszett, akkor azt mindig szemtől szemben megbeszéltük egymással és tisztáztuk. Nyilván két erős akaratú ember között lehetnek viták, de ezek inkább építő jellegűek. Rám mindig számíthat Gyuri és a családja is, akikkel szintén kapcsolatban vagyok.

-SZKR: A Stop.hu-n lejött nemrég egy cikk, miszerint rövidnadrágban voltál az Országházban. Mit kerestél ott, miért mentél be és mi a véleményed erről a műhisztiről, amit a ballib média gerjeszt folyamatosan a parlamenti viselkedés és öltözködés körül, hogy mit illik és mit nem illik a jobbikos képviselőknek, illetve a parlament épületében tartózkodóknak?

-T.L.: Nevetséges az egész ügy. Éppen a balliberális média károg az én rövidnadrágomon, amikor a képviselőik az elmúlt húsz évben disznóólat csináltak az Országgyűlésből. Egyébként nem az ülésteremben voltam, hanem Vona Gáborral tárgyaltam, többek között éppen az előbb említett Pősze-ügyet tisztáztuk. Valóban rövid, térdig érő nadrágban voltam, mert negyven fok meleg volt, s Szegedről mentem az Országházba, mivel Gábor ott tudott velem találkozni. Egyébként jellemző, hogy Zagyva Gyula már hónapok óta intézi az állandó parlamenti belépőkártyámat, de valóságos ribillió tört ki a parlamentben, amikor meglátták a nevemet, s azóta szabotálják az igazolványom kiadását. Képtelenek beletörődni, hogy néha (mert egyébként hányingerem szokott lenni ott sok ember látványától) én is ott sétálok az Országházban.

(Szent Korona Rádió)



Toroczkai: Pősze Lajos feljelentett
Írta: szombat 11 december 2010 - 15:18:27 |

{FBLIKENEWS}
"Pősze Lajos kéri a nemrég még a hazafiakat futószalagon börtönbe juttató Budapesti Nyomozó Ügyészséget, hogy nyomozzon ellenem és büntessen meg. (...) Valakinek föl kellene végre világosítania Pőszét, hogy hová került. A mi köreinkben ugyanis az esetleges nézetkülönbségeket egymás között illik rendezni, nem pedig az elnyomó karhatalomhoz, netán az AVH-hoz fordulva."

Nemrég kaptam a hírt, hogy már megint keresnek a „szervek”, mert valami levelet kellene átvennem. Gondoltam, csak a szokásos idézés, feljelentés, nyomozás, nehogy már nyugodt legyek. Megszoktam már, legfeljebb arra vagyok általában kíváncsi, hogy melyik ország, melyik szerve keres. Ezúttal azonban erősen megdöbbentem, amikor kinyitottam a levelet. Ebben ugyanis arról értesülhettem, hogy Pősze Lajos, a Jobbik országgyűlési képviselője még augusztusban feljelentett a Budapesti Nyomozó Ügyészségen, rágalmazás és becsületsértés miatt. Tetszenek érteni? Azon a nyomozó ügyészségen, amely a Gyurcsány-korszakban kiemelkedett a hazafiak elleni eljárások során. Ráadásul Pősze azért jelentett fel, mert kritizálni merészeltem, amiért a Magyar Gárdát fölösleges „önmutogatásnak nevezte, amely fölött eljárt az idő”, Budaházytól pedig – csatlakozva az ellenséges médiasakálok kórusához - elhatárolódott. Pősze Lajos kéri a nemrég még a hazafiakat futószalagon börtönbe juttató Budapesti Nyomozó Ügyészséget, hogy nyomozzon ellenem és büntessen meg. Szerencsétlen pára ehhez még segítséget is akar adni, odaírja a feljelentésbe a honlapom címét. Talán azt feltételezi Pősze, hogy éppen a nyomozók ne tudnák? Azt is tudják, hogy – Michael Collins után szabadon - mikor reggelizek

Valakinek föl kellene végre világosítania Pőszét, hogy hová került. A mi köreinkben ugyanis az esetleges nézetkülönbségeket egymás között illik rendezni, nem pedig az elnyomó karhatalomhoz, netán az AVH-hoz fordulva. A spiclik máshová valók. Különösen gusztustalan Pősze azon siránkozása a nyomozó ügyészségen tett feljelentésében, hogy őt az én kijelentéseim miatt súlyos presztízsveszteség érte, és sértettem az ő szakmai tekintélyét, ráadásul elveszítette a frakcióvezető-helyettesi megbízatását. Azon túl, hogy tudomásom szerint azért veszítette el a „megbízatását”, mert rajtam kívül szerencsére másokat is sértett Pősze árulása, cserbenhagyása, az is sokat elárul Pősze jelleméről, hogy ő itt a szakmai tekintélyét, presztízsét, végső soron az „állását” félti. Sokan, akik neki is kikaparták a gesztenyét, ezt a harcot, amit hazánkért vívunk, egészen másképpen fogják fel.

Pősze jellemtelenségét bizonyítja az is, hogy amikor megtehette volna, nem akarta velem szemtől szembe tisztázni ezt az ügyet, inkább suttyomban, még a Jobbik-frakció előtt is eltitkolva, az elnyomó rendszerhez fordult, nyilván abban bízva, hogy azok majd elintéznek engem, hiszem amúgy is utálnak. Ráadásul Pősze a mai napig úton-útfélen azt hazudja, hogy én a szakpolitikusok irtására buzdítottam. A szó elszáll, az írás azonban megmarad. Csak el kell olvasni újra a Szent Korona Rádiónak adott nyilatkozatomat (a cikk végén ott az ide vonatkozó rész). Én a gyáva, megalkuvó, áruló politikusok irtására buzdítottam, ez azért egészen más. A bíróság mellesleg természetesen megszüntette a nyomozást, hiszen a politikusoknak benne van a fizetésükben az, hogy ország-világ előtt erős szavakkal is kritizálhatják őket. Ennek tudatában még Gyurcsány sem jelentett fel, amikor 2006-ban a Kossuth téren, a tévéostrom után pszichopatának neveztem. Pőszéről egyébként is csak tényeket jelentettem ki, dehonesztáló jelzőket nem aggattam rá, pedig lehetne bőven.

Pősze Lajos egyébként arra hivatkozva kérte a megbüntetésemet, hogy szerinte az én „magatartásom súlyosan társadalomellenes”. Szerintem viszont az árulás, a megalkuvás, a bebörtönzöttek és a talpasok cserbenhagyása a súlyosan társadalomellenes, egészen konkrétan a magyarság is azért került ebbe a mai rossz helyzetébe, mert árulások, megalkuvások és cserbenhagyások fertőzték meg a társadalmunkat az elmúlt 100 esztendőben. Végezetül álljon itt a pontos idézet az ominózus interjúból, hogy mindenki maga dönthesse el, hogy kinek volt igaza:

-SZKR: Kis aktuálpolitikai kérdés: mit gondolsz Pősze Lajosról és a hozzá hasonlókról, akik nyilatkozataikban elhatárolódtak Budaházytól, a Gárdától és az egész radikális szárnytól?

-T.L.: Ezt súlyos árulásnak minősítem. Lehet nem egyetérteni Budaházy Gyuri bajtársammal, de amíg börtönben van, addig árulás ellene fordulni. Pősze kijelentése egyben a gárdisták és a radikálisok cserbenhagyása is. Tipikus esete az általam mélyen megvetett karrierpolitikusnak, aki felmászott a mi hátunkon, aztán a kényelmes bársonyszékben már nincs szüksége a szalonokban kellemetlenné váló harcosokra. Az ilyen politikusokat a mi oldalunkon tűzzel-vassal irtani kell! Már most látható, hogy egyre jobban feszül egy ellentét az úgynevezett szakpolitikusok (ezt a szót sem szeretem egyébként) és a szabadságharcosok között, bár én inkább a megalkuvók és a bátrak ellentétének nevezném ezt a helyzetet. Ugyanakkor számomra öröm és bizakodásra ad okot, hogy a Pősze-kijelentés után közvetlenül tárgyaltam Vona Gáborral, aki teljes mértékben megnyugtatott. Benne töretlenül bízom, évek óta mindig állta a szavát. Jellemző, hogy a megbeszéléseinkről sohasem készítettünk írást, az egymásnak adott szavunkat sohasem szegtük meg. (A teljes interjút IDE kattintva elolvashatja)

Toroczkai László


Oldal:  1 2 3 [4] 5 6





Hírek átvehetőek ezen rss hírforrások használatával.
rss1.0
rss2.0
rdf


Oldal létrehozási idõ: 4.3935 másodperc, 3.1721 lekérdezési idõ.